Na, most már tényleg eljött ez a pillanat is. A harmadik évad elejére teljesen leharcolta magát ez a sorozat. A második évaddal úgy tűnt, hogy a "csoda csak három napig tartott". Az első évadot még éltettem, a második évadban egyetlen részt találtam, ami megdobogtatta kicsit a szívem.

A harmadik évad első két része túlhúzott és érdektelen. A behozott új szereplők teljesen feleslegesek, vagy éppen újrahasználtak. A felvillantott történeti szálak egyáltalán nem azt sugallják, hogy az írók 100%-ig biztosan állnak a talajon.

Kitartottam a teljes második évad alatt, hátha jobb lesz, de csak rosszabb lett. Az évad vége fele már nagyon kellett erőlködni, hogy egyben végig tudjam nézni az egyes részeket. Titkon a harmadik évadtól vártam megváltást. Ez sajnos nem jött össze. Próbáltam az évadnyitót optimistán és csak a jót meglátva nézni, de ez sem sikerült.

Azt mondtam magamban, hogy adok neki még egy esélyt. Még 45 percet, hogy bizonyítson. És cserben hagyott. A második rész teljesen ugyanolyan erőltetett és izzadságszagú volt, mint az első. Nincs itt már mit tenni. Egyetlen megoldás marad. Az első évad alatt az egyik kedvenc sorozatommá nőtte ki magát, és ezt kicsit több mint egy év alatt sikerült porrá zúzni. Kicsit fáj a szívem, de már csak puszta időkidobás ez a sorozat, semmi több.

A Glee-nek itt a vége számomra. 

Ma két nyári blockbustert is pótoltam, és most a jobban sikerülttel kezdeném a beszámolót. A Transformers sorozattól már tudjuk mit várhatunk. Nincs már zsákbamacska és nincsenek meglepetések. Ez mind kifújt az első részben, pedig az már nem ma volt.

Két évente Michael Bay és csapata kitalál egy új múltbeli elfeledett eseményt, amivel a világot a megsemmisülés szélére lehet sodorni. Aztán előbányásszák Sam Witwicky-t, hogy minden résszel picit tökösebb legyen. Kár, hogy még most is csak egy béna teenagernek tűnik, pedig már olyan komoly felnőtt problémákkal kell megküzdenie, mint az álláskeresés…

A történet most is logikai buktatókkal tarkított, de amikor az autobotok szóba kerülnek, rögtön elfelejtjük, hogy olyan mint történeti kohézió létezik egyáltalán. Ez a tény kevéssé zavar bennünket, mert ez egy olyan kóla szürcsölgetős film, ahol a látvány teszi ki az élmény 95%-t. Én sem estem abba a hibába, hogy bármit is vártam volna a látványos és Michael Bay-esen lassított felvételeken túl.

Pont ezért nem is csalódtam. A látvány csúcsra járatott. Michael Bay rendezés terén egyedül akciójelenetet tud rendezni, de azt is csak a maga módján. Itt, tanulva a második rész hibáiból, nem tököltek annyit az érzelgős jelenetekkel. Rágyúrtak az akcióra minden szinten. Ezt jól tették, mert így a film simán élvezhető. Nem kell elviselni a nyavalygást.

A CGI (mint ahogy az előző részekben is) kifogástalan. Abszolút beveszi a gyomrunk, hogy az utcán furikázó sofőr nélküli autók hirtelen két lábon járó fegyvertömeggé alakulnak. Nincsenek kilógó részek, minden határvonal éles. Az animált részekért csillagos ötös jár a készítőknek.

Megan Foxot végre lecserélték. Én nem olvadok le a csajtól, így én üdvözöltem a döntést. Helyette megkapjuk Rosie Huntington-Whiteley, akinek ez az első filmes bemutatkozása. Amúgy modell a csaj, és ez meg is látszik. Van egy-két képsor, amit erre hegyeztek ki. Itt tényleg látszik, hogy profi, de ha játszani kell, akkor már nem annyira van a helyzet magaslatán. Szerencsére a szerep nem kíván tőle túl sokat, így ezzel egészen jól megbirkózik. S talán elnézőbbek is vagyunk vele szemben, mert mégis csak egy tünemény a hölgy.

A jól bevált szereplők mellett most még feltűnik John Malkovich is egy pár jelenet erejéig. Üde színfolt, de nem is várhatunk mást. Másik új szereplőnk Patrick Dempsey, aki kivételesen a gonoszok táborát erősíti. Nem annyira illik ez bele a szépfiús profiljába és nem is igazán boldogul a gonoszság terhével.

A két és fél órás játékidő nagyon hosszú. Több, mint amennyit ásítás nélkül elviselne a sztori. Szerencsére azért az akciójelenetek vannak túlnyomó többségben, így nem unatkozunk túl sokat. Bár az is igaz, hogy 150 percen keresztül nézni a kemény zúzdát ugyanolyan unalmassá válik, mintha végig nyavalyognák az álérzelgős jelenetek tengerét.

A Transformers: Dark of the Moon egészen középszerű, de azért élvezhető nyári mozi volt. Megérdemelte volna a gyöngyházfényű vásznat, de nem érzem kihagyott ziccernek, hogy csak itthon sikerült pótolni. Az eddigi részek betegségein ugyan nem tud felülkerekedni, de tüneti kezelést már felfedezhetünk. Nekem bejött az új csaj is. Ezzel sem volt gond. 6/10.

Felgyűlt pár film az utóbbi időben. Ezekről most röviden értekeznék.

Arthur

Most a remake-ről van itt szó, és nem az eredetiről. Valamikor nagyon régen láttam az 1981-es filmet Dudley Moore-ral, de már csak emlékfoszlányok vannak meg, így a Russell Brand főszereplésével készült modernizált változat egészen frissnek hatott. Russell Brand bármennyire is furán néz ki, az utóbbi idők egyik legjobb komikusa. Én jót mulattam a filmen. Kedves, szerethető és nem annyira akar tanulságokat letuszkolni a néző torkán. Ez utóbbi mindig örömteli. Helen Mirren jutalomjátéka pedig már csak hab a tortán. Én nagyon kellemesen szórakoztam ezen a majdnem két órán. 7/10.

Your Highness

Ez az a film, amihez Natalie Portman eladta a lelkét. Közben persze még találkozunk James Francoval is, sőt Zooey Deschanel is feltűnik. Egy papírmasé történetet próbáltak meg összetartani, de ehhez sokkal több ötletesség kellett volna a filmbe. Szerintem az nem vicces, ha folyton káromkodnak és már-már lealacsonyítóan beszélnek a szexualitásról. Ez a film pedig csak erről szólt. Fingós-böfögős szintű poénokkal teletűzdelt ötlettelen valami. 3/10.

Hesher

Vannak kényelmetlen filmek. A Hesher is ilyen. Kényelmetlen nézni, mert nehezen csúszik. Száraz, szikár és olyan húrokat penget, ami túl aktuális vagy túl valóságközeli. A Hesherben kemény témák kerülnek elő és egy egészen újfajta megközelítésben. Hesher lázadó, erőszakos, nincsenek kompromisszumai. Nem igazán illik bele a társadalomba, még is rá van szüksége TJ-nek és Paulnak. Egy durva arc kell, hogy kirántsa őket az agonizálásból.

A Hesher tele van jó színészi alakításokkal. Vannak még életigazságok nagyon mellbevágóan megfogalmazva. Mindez nagyon szikáran és kényelmetlenül tálalva. Erre érdemes időt áldozni. 8/10.

Anchorman: The Legend of Ron Burgundy

Mindenhol jókat olvastam erről a filmről, de nekem valahogy nem talált be. Nem rossz, de nem találtam annyira viccesnek, mint azt mindenhol állítják. Sőt, alig tudtam egy-két helyen nevetni. Láttam, hogy hol kéne, de nem ment. Ez sosem jó jel. Közben meg a színészekkel nincs gond. A hangulat is egész jól el van találva. Vannak vicces(nek szánt) párbeszédek. A szereplők jól hozzák a karaktereket. Christina Applegate egy szál kötényben rohangászik. Szóval minden adott volt, hogy egy tényleg  jó vígjáték legyen belőle, de nálam ez nem jött össze. 5/10.

Ez pont az a film, amit darabjaira lehet cincálni, és minden apró részletbe könnyű belekötni. Mondhatni képkockánként lehetne szapulni. Nagy a kísértés, de ezt én nem fogom megtenni. No, nem azért mert annyira a szívemhez szólt ez a majdnem két óra, csupán azért, mert néhanapján jólesik valami agyzsibbasztó hollywoodi "szuperprodukcióra" beülni. Most tárgyalt filmünk persze az alapnormának csak kilométerekről integet bőszen. Köze nincs az érdemi szórakozáshoz. Erre kár pazarolni az időnket.

Megpróbáltam előítéletek nélkül beülni a filmre, ami nem volt egyszerű, hiszen a főszereplő eddig csak a Twilightban virított kockahasat. Ahhoz meg ugye nem sok tehetség kell. Sajnos bebizonyosodott amitől tartottunk. A srác tényleg csak kockahas és semmi több. Zárójelben jegyzem meg, hogy már az első jelenetben megoldják, hogy villantson bőrt. A színészi kvalitásait talán felesleges is firtatni. Egy kőszobornak változatosabb az arcjátéka, ha jól állítjuk be a megvilágítást. A rá kiosztott szövegeket felolvasta ugyan, de akár egy utcáról random berángatott noname senki is lehetett volna ott helyette. Az érzelmek kifejezéséről meg talán jobb is, ha nem beszélünk, mert az már tényleg a színészi hivatás gyalázása lenne.

A következő izgalmas téma a történet. Logikai összefüggéseket ne keressünk a jelenetek között és persze a történetben sem. Főgonoszunk évekkel előre látja a jövőt, de valahogy mégis csak a problémák post-mortem kezelésére készül fel. Vannak jelenetek, amiknek semmi jelentősége. Teljesen felesleges 5 percek lógnak a levegőben. Annyira azért nem izgalmas a film, hogy minden plusz percért kezet csókoljunk a készítőknek.

Az akciójelenetek akár meg is mentethetnék a filmet a biztos unalomba fulladástól, de amint belelendülnénk egy-egy ígéretesebb jelenetbe, rögtön bevágnak néhány érzelgést imitáló képet, amit jelenetnek csúfolnak. Már nagyon régen láttam ennyire félrecsúszott akciófilmet. Azért mégse nevezzük thrillernek, mert hogy izgalom, vagy suspense vajmi kevés akad benne. Konkrétan nincs.

Ami meglepő volt az az ismerős arcok folyamatos feltűnése. Olyan színészeket nyertek meg ennek a produkciónak, akik már bizonyítottak és számomra egyszerűen érthetetlen, hogy miért adták a nevüket ehhez a filmhez.  Néhány közülük: Alfred Molina, Jason Isaacs (Mr. Malfoy), Maria Bello, Sigourney Weaver és Michael Nyqvist (The Girl with the Dragon Tattoo). Az ő néhány perces feltűnésük teszi egyáltalán nézhetővé a filmet. Annyit enyhítenek a helyzeten, hogy nem kaparom véresre az arcom, csupán nagyon-nagyon vörösre.

A játékidő kellemetlenül hosszú. Üresjáratok tarkítják a filmet. Kevés az akció, pedig a főszereplő páros másra nem alkalmas. A "főhősünk" egy szánalomtenger mind karakterében, mind játékában. A feltűnő nagy nevek és a velük felvillanó fénysugár hamar elveszük a teljes sötétségben. Az egész film alatt egyetlen kiemelhető jelenet van. Ez tényleg betalál, de sajnos kb. 30 másodperc után foszlik szét. Ezt a filmet semmi sem menti meg. Pontügyileg? Értékelhetetlen.

Bemutató: 2011. szeptember 22.

Hazatértem három hónapos világlátásomból, szóval mostantól visszatér az élet a blogba. Köszönöm laFraise-nek, hogy beugrott a nyáron néhány poszt erejéig. Remélem, hogy nem hagyja el a blogot ezután sem, s végre kapok magam mellé egy társszerkesztőt.

Valamint köszönöm az olvasóknak is, hogy kitartottatok mellettünk. A statisztikák szerint minden nap ránézett néhány embere a blogra. Ezt igazán jó volt látni.

Nem is húznám nagyon az időt. Jó újra itthon, de azért még elviseltem volna egy ideig a kinti létet. Az utóbbi pár napban próbálom pótolni a nyáron kimaradt filmmennyiséget, de nem egyszerű. Most viszont, ha már billentyűzetet ragadtam, akkor néhány gondolat erejéig megemlékeznék azokról a filmekről, amiket kint sikerült elcsípni a moziban.

Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész

A nyolcadik Harry Potter film méltó lezárása a saganak. Valami ilyesmire vágytam, amikor megláttam az első előzeteseket. Kevés szöszmötölés és annál több akció. Ebben a részben nem volt hiány látványos csatákból. A nyár közepén láttam, így már nem minden részlet teljesen tiszta, de arra mindenképpen emlékszem, hogy jónéhány közhelyet sikeresen belezsúfoltak, amin nem lehetett nem nevetni. Ez peresze nem a világ vége. Egy popcorn mozitól nem várhatunk túlzott mélységeket. Nekem bejött a sorozat záró része.

Thor

Egy nagyon is feledhető, sok sebből vérző kora nyári próbálkozás volt ez. Harmatgyenge sztori és karakterek. Néhány percig – amíg emlékszünk erre a filmre – azt gondolhatnánk, hogy Natalie Portman elvesztette az ítélőképességét. Nem ezt szoktuk meg tőle. Nem azt, hogy semmitmondó filmekben eyecandy-ként tűnik fel, de érdemi szerepe nincs. De aztán szerepet vállalt a Your Highnessben is... (Erről később még majd ejtek pár szót.)

Friends with Benefits

Minden évben akad egy-két film, ami erre a témára alapoz. Idén ez már legalább a második. Viszont ez a próbálkozás több mint sikeres. Kellemesen szórakoztató. Magamon is meglepődtem. Bevallom, hogy rajta volt a listámon, hogy egyszer megtekintésre kerüljön, de úgy hozta a sors, hogy már jóval a magyarországi bemutató előtt sor került erre. A trailert megtekintve nem marad sok üres folt a filmmel kapcsolatban. Egy jobbfajta romkom, ami jobban erősít vígjáték fronton. Ennél se nem több, se nem kevesebb. Ha egyszer végre hozzánk is megérkezik, akkor csak javasolni tudom a megtekintését egy kellemes esti szórakozás reményében. Talán lesz feliratos verzió is. Talán.