Hosszantartó jó idő hiányában inkább nem választottam egy könnyű kis komédiát, hanem nekiveselkedtem egy szerelmi drámának. Csalódás nem volt, csupán valamiféle kellemetlen és felettébb kényelmetlen utóérzés, mely napokig nem múlt el és ez nem a film közben bedobott zacskó kukoricának köszönhető.

A Blue Valentine egy szomorkás, rendkívül vontatott film, mely a végére teljesen letaglóz. Egy házaspár kapcsolatuk megmentésére irányuló küzdelmét figyelhetjük, melyben a korántsem reményteli indulást egy gyors leszállóág követi, aztán eljutunk oda, ahol már nincs tovább. A csavart az időbeli non-kauzalitás adja, ezáltal egyszerre ismerhetjük meg kapcsolatuk kezdetét, a vég nélküli bolondozásokat, majd a szétesőben lévő házasságukat. A két főszereplő, Ryan Gosling és Michelle Williams páratlan nagyszerűséggel adja át a munkanélküli, reggel sörrel indító, habár rendkívül szerelmes és családcentrikus apa illetve a nagy reményekkel induló, majd munkahelyi sikerekkel gazdagodott, reálisabb felfogású feleség mindennapi küzdelmeit. Annyira reménytelen, hogy ők együtt maradnak, és ettől lesz az egész olyan hihetetlenül szomorú. Iszonyúan profik mindketten, játékuk megelevenedik, már-már improvizatívnak tűnnek (funfact: a forgatás előtt egy hónapig valóban együtt éltek, hogy átélhetőbb legyen a szerep). A filmet a tompa fények, leginkább a kék gyakori használata még hangulatosabbá, nyomasztóbbá teszi, amit viszont negatívumként emelnék ki, az a kézikamera gyakori használata, mely sokszor igen zavaró és egyáltalán nem adja vissza azt a típusú felfokozottságot, melyet egy-egy jelenet megkíván (de ez lehet abszolút személyes benyomás). Az a jó ebben a filmben, hogy ahogyan a való életben, itt is számtalan helyen találkozhattunk groteszk jelenetekkel, élethelyzetekkel (gondolok itt pl. a "Future Room"-ban történtekre) szóval nem mindig minden van nyakig öntve cukormázzal, ami ennyi hollywoodi trash után egészen üdítő élmény. Ami szintén érdekessé tette számomra a filmet, az a tradicionális családi és nemi szerepek sutba dobása volt, melyről Dean (Ryan Gosling) többször is említést tesz. Összességében véve tehát rendkívül szívfacsaró film, mely épp olyan hosszan tart, mint egy valódi, igazi szerelem múlása.

7/10

 "Nincs új a nap alatt"- hangzik a közismert posztmodern tétel. Így várható volt, hogy a régi klasszikusnak számító 1985-ös Fright Night című horrorvígjáték is újra terítékre került. A vámpíros, természetfölöttis témával meg gyakorlatilag BÁRMIBŐL tekintélyes mennyiségű pénzt lehet keresni, úgyhogy a készítők legalább egy hálás, a maga korában népszerű filmet poroltak le a VHS-polcról. Az természetesen mellékes, hogy a klasszikus "segítség-vámpír-van-a-szomszédban" ötletét már számtalan filmben láthattuk (Legutóbb talán az Engedj be!- Let The Right One In c. zsenialitásban), de úgy tűnik, le lehet még húzni néhány bőrt a témáról. Node, a film.

Bevallom a trailer-t nézegetve nem igazán tudtam eldönteni, hogy ez most hűdevicces, vagy hűdekomoly lesz, de ha a kettőt megfelelő mennyiségben ötvözik, tehát borzongós, ugyanakkor elég vicces, az általában elég jó szokott lenni. Nem gondolom, hogy Colin Farrell alakításában nagyot csalódhatunk, eddig nem láttam tőle olyan filmet, amiben ne hozta volna zseniálisan  a karakterét, úgyhogy a magam részéről nyugodtan el tudom képzelni sötétben ólálkodó agyaras rosszfiúként. Emellé a szintén jól bevált keretsztori társul; sikeres, jóképű középiskolás srác (Anton Yelchin), a suli legmenőbb csajával, meglehetősen jól karbantartott anyukával, meg egy kellően fura baráttalmegáldva megpróbálja kiiktatni a szomszédok vérére, és a barátnőjére áhítozó vérszívót. Minden megvan tehát egy korrekt, egy estés filmhez, melyet a 3D-s térhatás még különlegesebbé tehet.

Brékin' Nyúz! Nyerj páros belépőt a hazai premierre, mindössze annyit kell tenned, hogy válaszolsz három (rendkívül egyszerű) kérdésre!!!

1. Ki a film rendezője?

2. Milyen nemzetiségű a két főszereplő, Colin Farrell illetve Anton Yelchin?

3. Melyik filmjéért és mikor kapott Colin Farrell Golden Globe-díjat?

A helyes megfejtéseket a filmdzsungel@gmail.com emailcímre továbbítsátok! A sorsolás aug. 15-ig, azaz hétfő éjfélig tart! Az első öt helyes megfejtőt tudjuk megajándékozni a mozijegyekkel!

A holnapi nappal kezdetét veszi újabb 3 hónapos kirándulásom a nagyvilágba, így az új bejegyzések áradata még azelőtt elapad, hogy elkezdődhetne. A tavalyi évhez hasonlóan azt mondanám, hogy tőlem nem lesz új bejegyzés a nyáron, hacsak nem futok bele valami olyanba, amit nem tudok magamban tartani és feltétlen időt kell szakítanom, hogy megosszam a tapasztalataimat. Valljuk be, ennek azért kicsi az esélye.

Szerzőtársaim nincsenek, így az én hallgatásom a blog elnémulását is jelenti. Szeptemberben jövök majd vissza, és minden ott folytatódik, ahol abbamaradt.

Időközben felélesztem a tavalyi blogot, ahova rövid szösszenetekben foglaltam össze a hétköznapok történéseit. Ez a következő címen érhető el: http://michelbergert.posterous.com.

Nem marad más hátra mint a búcsúzkodás: a viszont látásra. Minden kedves olvasómnak kellemes nyarat kívánok!

Az első részt anno nagyon szerettem. Elő-elő veszem néhanapján, hogy megint derüljek az ügyetlen panda ballépésein. A második rész nem nagyon keltette fel az érdeklődésem, és nagyjából ugyanúgy jutottam el rá, mint az első részre –hirtelen nem akadt jobb film, amit megnézhetnénk. És megint csak az lett a vége, mint az első résznél. Pozitív csalódás.

A DreamWorks a második résszel simán hozta az első színvonalát. A történet most is csak alibi, hogy Po ügyetlenségein nevethessünk és hogy tanúi legyünk, ahogy megint egy új szintre lép. Talán nem is kell mondanom, hogy a filmet a humor viszi el a hátán. Végig mosolygós és néhol hangosan felnevetős, ahogy Po és öt bajtársa aprítja az ellent mindenféle lehetetlen támadási neveket harsogva.

A harcok a csapatmunkából merítenek új lendületet. Felüdülés volt látni, hogy végre nem a magányos harcos bandukol és ver halomra minden rosszfiút, hanem végre volt csapatmunka. A készítők nagyszerűen használták ki az egyes állatok nyújtotta lehetőségeket. Persze erősen építenek az egyes állatokhoz társított sztereotípiákra, de így legalább nem kell találgatni, hogy ki kicsoda, és hogy ő miért is képes arra. Egyszóval a harcok – amik a film egy jelentősebb hányadát teszik ki – nagyon eltaláltak és többnyire viccesek is.

A mondanivaló és az érzelgősebb részek is csak annyira csöpögősek, hogy mindenkinek könnyen emészthető legyen. A DreamWorks jó néhány ballépés után a Kung Fu Pandával megtalálta azt a hangot, amivel könnyű levenni a nézőt a lábáról. Engem sikerült. 7/10.

Mielőtt megint elnémulok a nyárra, van még néhány elmaradásom. Feltorlódott néhány film az elmúlt napokban, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Az első közülük a nyár első blockbustere, ami nagyobbat szólt, mint reméltem.

A Halálos iramban sorozat furcsamód a gödör aljáróla negyedik résszel kimászott a széléig, majd az ötödikkel egészen új magasságokba tört. Persze ettől még nem érdemes túl nagy dolgokat a film mögé vetíteni. A Halálos iramban ötödik része pont azt nyújtja, ami megígér. Se többet, se kevesebbet. Ha láttuk a trailert, már a filmet is láttuk, de ez ne tántorítson el senkit attól, hogy moziba rohanjon. A Halálos iramban: Ötödik sebesség száguldást ígér, golyózáport, papírmasé történetet, jó kocsikat és néhány dögös csajt. S ezt maradéktalanul be is tartja.

Hőseink semmilyen törvényt nem tisztelnek – legyen az emberi vagy természeti. Nem számít, hogy a fél várost romba döntik, és az sem, hogy hány járókelő akad fent a motorháztetőn. De ami mégis eladja a filmet, hogy erre a két órára minket sem érdekel. Erre a két órára leperegnek rólunk a világ bajai. Nincs semmi, ami meggátolhatná a felhőtlen szórakozást.

A Halálos iramban ezen része pont ennyit nyújt. Egy esti szórakozást. Másnap már csak halovány képek maradnak a filmből. Pont olyan, mint egy átmulatott éjszaka, amikor másnap csak arra emlékszünk, hogy nagyon jó volt az este, de a részletek már homályosak.

Összeszedték a régi csapatot. Persze megint Vin Diesel és Paul Walker próbál a középpontba kerülni, de Dwayne ’The Rock’ Johnson simán lopja a showt. Én személy szerint nagyon kedvelem a csávót. Nem egy színész zseni, de legalább nem akar több lenni, mint amire képes. A kőkemény zsaru szerepét mintha ráöntötték volna.

Csajok frontján Elsa Pataky és Gal Gadot tesz róla, hogy ne unatkozzunk. És persze az a néhány tíz alig felöltözött nő, akik díszletként szolgálnak az autóversenyekhez, amiből talán egy picit kevesebbet látunk, mint amire a címből következtetni lehetne.

Összességében a Halálos iramban: Ötödik sebesség nagyszerű nyár eleji szórakozás. Pont azt nyújtja, amire egy hossz és forró nap után vágyik az ember fia. Egy kis tesztoszterontól túlfűtött üldözés és lövöldözés csinos körítéssel. A következő rész remélhetőleg folytatja a megkezdett tendenciát és ráver erre a részre. 7/10.