A félreértések elkerülése végett már itt az elején leszögezem, hogy csak az első résszel fogok foglalkozni és a trilógia többi részéről szinte még említés szintjén sem beszélek.

Nálam abszolút kedvenc, megunhatatlan és számtalanszor újranézhető. Röviden így tudnám megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a film. Sokszor végletekig való kidolgozottság, néhol pedig felszínesség is jellemzi. Bár a képzeletbeli listám dobogóján állna a film, mégsem tudok róla csak és kizárólag szuperlatívuszokban beszélni.

A történettel nem is foglalkoznék túl sokat, mert az elmúlt majdnem 10 évben gondolom mindenki megnézte (sokszor újranézte) a filmet. Viszont az alapötlet, amiből táplálkozik a film, mindenképpen szót érdemel. Egyedinek és egzotikusnak ható alapötletre épül, de mégsem az teljesen. Már jóval a Mátrix megjelenése előtt volt a filmes világban hasonló alapgondolatot feldolgozó mű, az írott sci-firől pedig talán felesleges is értekezni. (Bár bevallom, hogy ez csak találgatás.)

Felmerülhet a kérdése, hogy akkor miért is válik be ennyire pont ennél a filmnél. A körítés teszi örökérvényűvé. Az, ahogy tálalják a készítők. A sötét képi és hangulati világ jól illik egy olyan szélmalomharchoz, ahol a győzelembe vetett hit már csak nagyon kevesek mellkasában pislákol. A Mátrix univerzuma ellentmondásos, s mégis ez az, ami vonzóvá teszi a filmet. Nagyon sok dologban a végletekig kidolgozott monumentális alkotás, néhol pedig csak felszínes maszlag. Megnézi az ember egyszer, majd kétszer és talán akkor kezd neki derengeni valami arról, hogy többről van itt szó, mint látványos bunyóról.

És ezzel el is érkeztünk a látvány kérdéséhez. Bár látványosan "rángatják" a színészeket és más környezetben ezt nagy-nagy negatívumként élnénk meg, de itt ez adja az egyediséget és a különleges koreográfiát a harcokhoz. Egy valószerűtlen világban, ahol a szabályok áthághatók, és a fizika sem létezik, mint olyan, az irrealitásokba hajló mozdulatsorok nem tűnnek ki a tömegből. Ezt tudatosítják a nézőben, és innentől kezdve szabad kezet kapnak a készítők és senkinek egy rossz szava nem lehet arra nézvést, hogy minden realitást nélkülöz a film. Valamint ott van még a "bullet time"-nak nevezett időbelassítás. Ami egy újabb különlegessége a filmnek. Azóta már ez a filmesek megszokott kelléktárának részévé vált.

A castingba szinte lehetetlen belekötni, sőt még a színészek játékába is. Az elmúlt majdnem 10 évben a színészi gárda szinte eggyé vált a filmmel. Keanu Reeves egybenőtt Neo karakterével, sokan talán rögtön ezzel a szerepével azonosítják. Talán csak Carrie-Anne Moss lóg ki kicsit a sorból, aki a trilógia befejező része óta nem nagyon hallat magáról. Számára a hátranyalt haj és a feszes műbőr ruci nem a legjobb választás, bár kétségtelen, hogy mint színész teljesítette az elvárásokat.

Itt a trilógia első részében sikerült megtalálni a tökéletes ellentétpárokat és ezek előnyeit maximálisan kihasználni. A felszínen rendezett, de a mélyben káoszba hulló Mátrix és a valóság tökéletes párt alkot. Az ilyen és ehhez hasonló párokat még sokáig lehetne sorolni. Ezek teszik a filmet azzá ami. Számomra sokszor adtak magyarázatot egyes érthetetlen részekre (persze csak a sokadik megnézés után).

Bár nem teljesen makulátlan a film, vannak hibái és néhol tényleg sok utánagondolást, sőt utána olvasást igényel, de mégis megérdemli a 10/10-es értékelést. Nem azért, mert az egyik személyes kedvencem vagy mert nagy hatással volt más filmekre, hanem csupán önnön nagyszerűsége miatt.

u.i: A késlekedésért elnézést.

Sportfilm. Ezzel a mondattal, ami bár hiányos, de még is mondat, kábé a mondandóm felét közöltem. Sportfilm terén vígjáték és dráma létezik, legjobb tudásom szerint. Esetünkben a második kategória forog fenn, megfűszerezve egy kevés igaz történet alapján szlogennel. Az igaz történet alapján készült filmekkel kicsit hadilábon állok, de nem tudom miért.

Sportfilmet készíteni egyszerű és egy erős közepes élmény mindig garantált. A sport összekovácsolja az embereket. A sporton keresztül mindenféle egyszerű, de annál hatásosabb érzelmet lehet bemutatni. Hogy tényleg csak párat említsek: bajtársiasság vagy éppen az összetartozás. Nem akarom kétségbe vonni, vagy esetleg leszólni ezt a műfajt, csak szerintem nem kell nagy tehetség egy ilyen film összehozásához.

Akkor most, hogy így általánosságban is kitértem és megosztottam "magvas" gondolataimat, rátérnék az írásom tárgyára.

A történet, mint ahogy már említettem megtörtént eseményeken alapul. A Marshall Egyetem (amerikai)foci csapata egy meccsről hazatérve repülőgép szerencsétlenséget szenved. Mindenki meghal. A focit újraélesztik az egyetemen, Jack Lengyel edző vezetésével. Az újonc csapat első lépéseit és összekovácsolódását követhetjük figyelemmel.

A történet kicsit csalóka, mert nagy hangsúlyt fektetnek a kis városi közösségre is és arra, hogyan dolgozzák a fel ezt a tragédiát. Lelki vívódásokat próbálnak bemutatni több-kevesebb (de inkább kevesebb) sikerrel. Ez leginkább a színészeken múlik, néha-néha villannak egyet, de általánosságban nem sikerül átadni a szenvedést.

Matthew Fox tűnik fel a filmben, próbálván kitörni a Lostos doki skatulyájából. Szintét a több-kevesebb sikerrel szófordulat jut eszembe, de itt a többön van a hangsúly. Egész jól adja a lelkileg tropa segédedzőt. Még azt is mondom, hogy van jövője a Lost után, csak még kicsit javulni kell szakmailag. A másik főszereplő Matthew McConaughey. Nos, ő számomra teljes meglepetés. Eddig csak a vicces, kigyúrt testű szépfiú szerepben láttam. Be kell vallani, hogy itt sem egy Oscar díjas alakítást nyújt és a szerep is testhez álló valamennyire. Egy bohókás, mindig optimista edzőt kell alakítani. Ebből csak az edző résszel lehettek kisebb gondjai.

Egy sportfilm mindig megnézhető, nagyjából hangulattól függetlenül. Esetünkben egy jól eltalált, bár sok klisével operáló filmről beszélhetünk. Ezeknek a fényében 6/10-et adok neki. Ahogy az elején is megmondtam, egy erős közepes filmélmény minimum garantált, ez itt is megvolt, valamennyivel túl is nő ezen a film, csak a 10-es skála nem ad elég szabadságot ennek a kifejezésére.

Üdvözlök mindenkit! Natsiss vagyok és ezentúl én is bővítem a filmdzsungel szerkesztőinek táborát. Íme az első filmkritikám:

Ez a film nem hiszem, hogy túlságosan is ismert lenne kis hazánkban, ugyanis egy német alkotásról van szó (ez igen érződik is rajta, szerintem nem negatív értelemben). A cím jelentése nagyon találó: nyuszi fülek nélkül. Csak a film megnézése után válik számunkra világossá, miért ez a cím. Maga a film nem túl mélyreható, nem is akar az lenni. Egy könnyed, élvezhető vígjáték. Amit igazán dicsérni tudok, az a humor, ami benne van. Nem azt a tipikus bugyuta amerikai humort kapjuk, én legalábbis nagyon jót szórakoztam rajta. Aki szereti a kissé perverz humort, annak külön ajánlani tudom. :)

Na, de térjünk rá a lényegre, a cselekményre: nem lehet egy nagyon egyedi történetről beszélni. A főszereplő Ludo Dekker (Til Schweiger), az igen laza erkölcsű szívtipró, mellesleg lesifotós. Rámenős természetének köszönhetően szerencsésen bajba keveri magát, aminek a következménye: 300 óra közmunka. Ezt egy óvodában kell ledolgoznia, Anna (Nora Tschirner ) felügyelete alatt. Mint kiderül, Anna és Ludo egy helyen nőttek fel, és nem igazán táplálnak szép emlékeket egymás iránt (ez főleg Annára igaz). Persze innen sok komikum fakad, mint az várható. A kezdés nagyon jó, azonban a vége felé a történet egyre jobban elklisésedik, fordulatoktól mentes lesz és egy teljesen várható befejezést raknak elénk. Ezután megpróbálkoznak még egy kis humort csempészni a végébe, én jót nevettem rajta, de biztos van olyan, aki egy kissé erőltetettnek találja. Ami engem nagyon zavart, az a borzalmas vágás volt. Néhol követhetetlenné vált a cselekmény tőle. Viszont a szereplőválasztás jó lett nagyon, a forgatókönyv is tetszett (egy-két bakitól eltekintve...).

Összegezve a filmet, nagyon kellemes egy vígjáték, jót lehet rajta derülni. Ennél viszont nem nyújt többet. Az én pontozásomban: 7/10.

Natsiss

Úgy láttam egyesek részéről van igény ilyesmire, másrészről pedig ezzel az akcióval valamiféle életet lehelnénk az ugyan kicsiny, de rendületlenül kitartó olvasóközönség köreibe. Szóval mostantól kezdve valamely fórumon - email vagy komment, kinek mi tetszik jobban – lehet filmet "rendelni".

Felmerül itt egy pár kérdés azért. Bennem felmerült annyi bizonyos. Mire jó ez egyáltalán? Ha valamit keresek, google barátunk hamar kiköpi a megfelelő oldalt. Film kritikát, véleményezést – nevezzük, ahogy tetszik – könnyedén találhatunk, legtöbbször magyar nyelven is. Szóval miért lenne igény egy ilyen akcióra, ha akkor azonnal kaphatok választ, így meg valószínűleg 1 hétbe is beletelik, mire kikerül a poszt az adott kérésről. Nos, erre az lenne a válaszom, hogy pont azért, amiért a Filmdzsungelt olvassák. Azért, ahogy írunk/ok és nem azért amiről.

Aztán van egy (szerintem) reális rizikófaktor is. Ez pedig a véleménykülönbségből adódhat. Ha ilyen akadna is - aminek az esélye természetesen nagyon kicsi - akkor gondolom, csak lenne magában és nem bántana senkit. (Sajnos a rossz tapasztalat mondatja ezeket velem. :(( )

A lényeg, hogy merjetek bátran írni, hogy mi legyen még. Bármit lehet kérni, de a demokrácia itt csődöt mond, mert önkényesen fogok válogatni. (Esetleg még szerzőtársaim is.)

Halkan jegyeznék meg még két dolgot. Először is nem fogytam ki a néznivaló filmekből; olyan sose lesz. Másrészről pedig, aki akar még mindig csatlakozhat, ezt természetesen emailben teheti.

üdv,
tmichel

Ez a film több szempontból is hiánycikk. Először is mostanság a háborús téma nagyon háttérbe szorult. Esetleg egy-két Irakos filmet láthatunk, de ennyi. Igaz, hogy van már sok a témában, de ez igazán kifogyhatatlan alapanyag. A másik része pedig egy igazán ütős vígjáték. Mindkét területen nagyon is kielégítőt nyújt a film, szóval a siker borítékolva.

Számomra valahogy a semmiből tűnt fel a film. Valamikor néhány hónappal ezelőtt jött egy-két kósza hír, hogy lesz valami. Aztán A sötét lovag hype-ja mindent, mindenhol elnyomott. Ekkor tűnt el a látóteremből, majd csak most került megint bele. Aztán irány a mozi, amilyen gyorsan csak lehet. Időpont egyeztetési problémák miatt sajnos a szinkronos változatot tudtam csak beiktatni (a finnyás mindenemet…).

És akkor rögtön talán a legkényesebb részével kezdeném: a szinkronnal. A fordítás rendben volt. Ezt így látatlanba is ki merem jelenteni, mert igen jól szórakoztam rajta, ez pedig igazolja az előbbi kijelentésem. A párbeszédek jelentős hányada káromkodás.  Itt voltak tényleg ötletesek, amin hangosan lehetett nevetni, de sok volt a kommersz is, pedig a magyar nyelv igen gazdag ezen a téren. Ki lehetne (kéne) használni! A másik sarkalatos pont Robert Downey Jr. hangja és tájszólása. Értem, hogy ausztrál és ráadásul feka szlenget erőltet, ezért kell neki valamiféle, de nem ilyen parasztos. Ez semmiképpen sem jött be. (Ez még egy ok, hogy eredeti nyelven is megnézzem, ha lesz DVD.) Nem könnyű a szinkronszínész dolga, az biztos, de talán ez egy kicsit túlzás volt. Az indexen már van magyarázkodás a szinkronizálók oldaláról.

Impozáns színészi gárda jött itt össze, de a legnagyobb meglepetés mégis Tom Cruise, aki visszatért. Sokszor "műmájer", de most hatalmasat alakít. Minden elismerésem. Downey Jr-t megint csak játékában élvezhettük igazán (ahogy a Vasemberben is), mert ugye ott van az a fránya szinkron. Jack Black és Ben Stiller is kitesz magáért. Felesleges is részletezni, hogy ki, merre, mert tényleg jók voltak, csak hát Tom alakítását ki kell emelni :))

A történet. Itt azt hiszem nem teljesen azt kaptam, amit vártam. Kábé a kétharmadánál elborulhatott a forgatókönyvíró elméje. Gondolok itt Simple Jack feltámadására. Szerintem az már nagyon-nagyon erőltetett volt. Igaz, hogy kellett az érzelmi csúcshoz, ami viszont kihagyhatatlan volt és persze jó értelemben. Azt tényleg odatették rendesen.

Vígjáték az egy dolog, de azon belül pedig paródia. Nem titok, hogy nem az esik-ütik-fingik poénkörből kerülnek ki az ízesebbnél ízesebb poénok. Nem láttam elég háborús filmet, hogy mindet felismerjem, de jó párat azért sikerült. Ez mindig egy plusz élmény. Meg persze sok volt a stílusparódia is, akár mondhatjuk, hogy dominált is.

Összegezzünk! Láthattam egy nagy poénhalmazt, néhol gyengélkedő szinkronnal, jó színészi alakításokkal, amik között ott van Tom Curise meglepetésszerű visszatérése is. Aztán volt még nekünk történetünk, ami olyan amilyen, majd mindenki eldönti maga. És persze a látvány. Abból sem volt hiány, bár eddig nem esett róla szó. 8/10-t simán megérdemli és lehet másodszorra (természetesen eredeti hanggal) még többnek fog tűnni, de akkor is csak 8 marad.