Mikor rápillantunk a címre, az első asszociációnk az, hogy magyar film. Nem a cím mögött rejlő lehetőségeket, potenciált látjuk meg, mint más (legtöbbször amerikai) filmeknél. A magyar filmről, mint olyanról sokféle jelző jut eszünkbe, de egyiknek sincs sok köze az éltetéshez. Ez persze csak a közelmúlt filmjeire értendő, mert anno készültek nagy filmek. Viszont örvendetes tény, hogy készültek olyan filmek is a nem túl távoli múltban, amik tartják bennünk a reményt, hogy lehet ezt így is csinálni: jól, sőt nagyon jól. Természetesen ezeket a dicsérő szavakat a cikkünk tárgyára kell érteni.

Már nem mai alkotásról van itt szó, mert 2001 volt az a nagyszerű év, mikor ez a film a széles vásznon volt látható. De a készítők teljes mértékben időtállóvá tették, mert egészen '89-ig repítenek minket vissza, abba a zűrzavaros rendszerváltós évbe. Ezt a filmet nem lehet egyetlen bekezdésben elmesélni. A története nem ilyen kézzel fogható. Nincs eleje és nincs vége. Csak egy szemelvény az életből. Pár fiatal életébe pillanthatunk bele pár nap, vagy inkább hét erejéig. Az ő hétköznapjaikba április végén, pontosabban április 27-én csöppenünk bele, majd egészen június közepéig, végéig kísérjük őket. Nem véletlen ez az időpontválasztás; ez bizony ama bizonyos érettséginek az időszaka, amire mindenki emlékszik, csak a hogyan változik.

Említettem '89-et. Nos, ez kényes téma is lehetne, mert mindenki másképp szeretné látni és értelmezni. A film szerencsére nem foglal állást, nem foglalkozik a politikai vonzatával a dolognak. A '89-es eseményekre csak egy pillantást vet, azt is a diákok és az érettségi szemszögéből. Inkább csak szimbolikussága miatt játszódik pont abban az évben. Viszont a környezet, amit teremtettek, teljesen a '80-as évek vége és a '90-es évek elejei állapotokat idézi. Bár jómagam abban a bizonyos évben születtem, ezért az emlékeim úgyszólván még nem kristály tiszták azokról az időkről, de mégis valahogy így képzelem el, milyen is lehetett akkor.

Ha film egészére tekintek, egy olyan szókapcsolat jut az eszembe, amit nem hittem volna, hogy 70 éves korom előtt kimondok. Ez nem lenne más, mint a "fiatalság, bolondság". Furcsa ez így, de ezzel a nagymamáink szájából többször elhangzó mondattal meg lehet ragadni a film lényegét. Ha megpróbálnám kibontani, milyen fogalmakkal lehetne leírni ennek a pontos jelentését, talán soha nem érnék a lista végére. És ez így van rendjén.

A jó színészi játék, a jó operatőri munka és nagyon is kellemes rendezés mellett ki kell emelni a forgatókönyvet. Ennek egyetlen oka az, hogy igazán frappánsra sikeredett. A párbeszédek ugyan nem hordoznak hatalmas filozófiai tartalmat, viszont egy fiatal szájából nagyon is élethűen hangzanak. És igen, sokat lehet mosolyogni rajta, néha keserédes ez a mosoly, de akkor is jóleső. Ezek a tények pedig igazolják, azon feltevésem, hogy a szkript nagyon is a helyén van.

Mielőtt rátérnék a mostanra nagyjából nyilvánvalóvá váló számszerűsítésre, még megemlíteném azt az apró negatívumot, ami inkább csak furcsaság. Ez nem lenne más, mint a vágás. Talán a történethez és annak élet-közeli mivoltához köthető, hogy a vágás nagyon kiszámítható. A jelenet végén már érezhető, hogy most lesz, pedig a jelenet még egyáltalán nem égett ki. Erre csupán azért van szükség, mert ugrani kell az időben, nem lehet minden percet bemutatni.

Lassan, de biztosan megérkeztük ehhez a ponthoz. Örömmel jelenthetem be, hogy megszületett az első magyar film, ami megkapta a megtisztelő 10/10-es értékelést. Nem is szaporítom tovább a szót, csak azt mondom, hogy nézzétek és élvezzétek.

Ez a film nagyon megmozgatott és írnom kellett, de egyelőre ebből még nem csinálunk rendszert. Majd az is eljön.

Ismerős valakinek? Remélem, igen. És Jim Morrison? Akinek nem, annak ajánlom, nézzen utána. Ők egy zenekar voltak a '60-as '70-es évekből. Egy lapon emlegetik őket a Beatlesszel, Rolling Stonesszal és Bob Dylannel többek között. Igazából zeneileg nem korszakalkotók, azonban olyan zenei atmoszférát teremtettek, ami addig semmihez sem volt fogható. A frontember, Jim Morrison korának szexszimbóluma volt, személyisége, lázadó és hedonista mivolta mai napig legendás. Ezek az információk fontosak, hogy megértsük a filmet, amely róluk készült.

Megvallom őszintén, egyik kedvenc zenekarom a Doors. Ezért fordultam elég kritikus szemmel a róluk készült film felé.

Őszintén megvallom, szerintem nagyon jól sikerült eltalálni Oliver Stone direktor úrnak a dolgokat. A történet a zenekar előremenetelét követi végig, azonban kicsit előtérbe kerül Jim Morrison személye és élete. Ez rendben is van, mivel ő szabott stílust a zenekarnak, még ha a többi tagnak ez olykor nem is tetszett. A vizuális világ, amit a rendező teremt, kooperálva az állandó zenével, magával ragadja az embert.

A koncert jelenetek is élethűek, s visszaadják az atmoszférát is, ami külön dícséret, mert mégis csak a egy képernyő előtt ülve nézzük.

A film alapvetően dinamikus, bár néha akad egy-két üresjárat. Tulajdonképpen igyekszik minden oldaláról bemutatni a zenekart, és végtére is sikerül is neki. Nekem nagyon sok plussz infót nem adott, de ez nem a film hibája.

A színész játék is elfogadható. Val Kilmer jól játsza Jimet, sok kritikus szerint túl jól. A film készítésénél közreműködött Ray Manzarek, a banda egykori billentyűse, de kilépett, mert szerinte Morrisont egy irányíthatatlan őrültként festik le. Nyilván igaza van, ezzel nem vitatkozom. Feltűnik még Meg Ryan, mint Jim barátnője. Ezúttal őt sem lehet megszólni.

Egy szó mint száz, nekem hitelesnek tűnt. Én valahogy ilyennek ismertem meg őket a zenéjükből. Tény, hogy ez egy olyan film, melyet úgy lehet igazán élvezni, ha ismeri őket valamennyire az ember, de neki lehet ülni enélkül is. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Nálam 10/10-es.

És egy idézet zárásként, innen jött nevük:

"If the doors of perception were cleansed, everything would appear to man as it truly is, infinite."

/"Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek."/

                                                                                                William Blake


libertine

Szerintem maga a film sokak számára ismerős, nem éppen egy mai alkotás. Egy vérbeli vámpíros alkotásról van szó, azonban mivel nem nagyon szoktam ebben a témában kutakodni, összehasonlítást nem tudok tenni.

A főszereplő Lestat, a nyughatatlan vámpír, aki felébred álmából, és úgy dönt, ideje, hogy a világ tudomást szerezzen a vámpírokról. Persze az emberek félnek is tőle, viszont vonzza őket az a sok rejtély, ami körülveszi a vámpírokat. Azonban bonyolódnak a szálak, amikor egy hatalmas vámpír, a kárhozottak királynője is felébred álmából. Egyetlen célja: megszerezni magának Lestatot.

Maga a film nagyon jól össze van rakva, nekem főleg a képi világ tetszett. Nagyon látványosan mutatták be a dolgokat, ami teljesen olyan benyomást kelt a nézőben, mintha beszippantná. Ami a legjobban tetszett benne, az a hozzáválogatott zene volt. Persze ez szubjektív, mert aki nem szereti ezt a fajta zenét, annak itt sem fog tetszeni. Véleményem szerint viszont nagyon jól megy a filmhez, egyfajta lendületet ad neki. (Itt ajánlom mindenkinek, hogy töltse le a soundtracket, megéri.)

Na és a színészek adnak még egy pluszt a filmhez. Nagyon jó a színészi játék, főleg Lestaté, Marcusé és a kárhozottak királynőjéé. Igaz, hogy Lestat – és a többi vámpír is, persze – úgy néz ki, mint egy vérbeli drogos, de miután teljesen beleéljük magunkat a filmbe, ez nem lesz zavaró tényező.

Műfaj alapján horror lenne, de szerintem körülbelül annyi köze van a horrorhoz, mint nekem a baletthez, úgyhogy aki nem kedveli ezt a műfajt, az is megnézheti nyugodtan. Mint az elején említettem, nem egy friss film, viszont most jutottam el odáig, hogy leüljek és végignézzem. Meglepően nagy benyomást tett rám, így tőlem mindenképpen megkapja a 10 pontot.

Végezetül pedig egy örökérvényű idézet:

"Immortality sounds a good idea until you realize that you will spend it alone."

(A hallhatatlanság mindaddig jól hangzik, amíg rá nem jössz, hogy egyedül fogod eltölteni.)

Natsiss

No, azért nem örökre, de biztosan huzamosabb időre. Gondolom már feltűnt mindenkinek, hogy elapadt a forrás, vagyis nem születnek új irományok. Időhiány természetesen, de az i-re a pontot az egyetem tette fel. Sajnos még filmet nézni sincs időm. Ezzel együtt még a bűntudat is gyötör, hogy kvázi bizonytalanságban tartom az olvasókat a blog túlélésével kapcsolatban. Ezen dolgok sürgős orvoslása miatt döntöttem úgy, hogy hosszabb pihenőre vonulok.

Elméletileg a szerzőtársak maradnak a porondon és alkotnak tovább rendületlenül, bár ha marad a lelkesedés, akkor tényleg eltűnünk a térképről.

A kívánság műsor is egyfajta ösztönzés akart lenni saját magam számára, de érdeklődés hiányában elmaradt. Emellett az ihlet is elszállt, ha lehet ilyet mondani. Az utolsó posztok már nagyon nyögvenyelősek voltak, és talán ez már kifele is érezhető volt. (Erről mondjuk, szívesen kapnék valamiféle visszajelzést.)

Végezetül a Filmdzsungel rss feed tulajdonosokat arra szeretném kérni, hogy ne váljanak meg féltve őrzött feedjüktől, mert a legváratlanabb pillanatokban bukkanhat fel egy-egy friss poszt. Ha valami nagy hatással lesz rám, esetleg újra visszatér az írói ösztönöm, akkor azt észre fogják venni a mélyen tisztelt olvasók.

A kitartó és az alkalmi olvasóknak is köszönöm az eddigi figyelmet. Búcsúzásul az alábbi videót szeretném közkinccsé tenni.

A filmet már egy hete láttam, de eddig még nem sikerült egy épkézláb irományt összehozni róla. Mondhatnám, hogy hagytam érlelődni, leülepedni a filmet, de akkor nem lennék teljesen őszinte. Szimplán csak lusta voltam megírni. De most! Eljött ez a pillanat is.

Maga az alkotás a függetlenfilmesek táborát erősíti, ebből valamelyest következik, hogy közelebb áll a valósághoz. Pont az "életszagúsága" miatt nem válik unalmassá. Emellett mély és igen intenzív érzésekre hat(na), csak ez nálam nem sokszor működik. Ezért két választásom van: vagy IQ-ból írok arról, hogy milyen érzelmeket is kéne átérezni – de ez nagy képmutatás lenne -, vagy csak szimplán azt írom le, amit láttam és a mögöttes tartalmat meghagyom mindenkinek, hogy saját belátása szerint értelmezze.

A történet középpontjában egy már ambiciózusnak mondható tanár és egyik diákjának kapcsolata áll. A tanár nappal rendes, takaros életet él, de este "átalakul" és bárokat járja, nem vetve meg az alkoholt és a drogot sem. Másodállásban az iskola lány kosárlabda csapatának edzője. Egyik meccs után kicsit elengedi magát az öltözőben és szerencsétlenségére egy diákja visszajön, és épp akkor nyit rá, mikor cracket szív. Furcsa alap egy kapcsolatra.

Meg kell mondjam, hogy az első 10 percben majdnem kirohantam a teremből. Vánszorgott a film, nem volt érdekes, mert csupán hétköznapi emberek szürke hétköznapjait láthattam, amit minden nap élek én is. (persze nem ennyire kicsapongóan az éjszakákban) Aztán egyszer csak varázsütésre bezárult a világ és nem tudtam másra koncentrálni, mint a filmre. Előttem egy csaj erre-arra hajlongott, de ez sem tudott zavarni. Később kiderült, hogy mögöttem két csaj meg végig röhögött, ez fel se tűnt. Ezek a tények csak a filmet igazolják.

Aztán ott volt még a kézi kamera. Eleinte ez is szokatlan, de mostanság kezd divatba jönni, szóval hozzá kell szokni. Viszont ebben a filmben beválik, méghozzá teljes mértékben. Erősíti a hétköznapiság érzését és ezzel még életközelibbé teszi a filmet. – Végig az volt az érzésem, mintha mi is ott lettünk volna, benne a filmben.

A színészek. Ryan Goslingot az egekbe magasztalják az itt nyújtott teljesítményéért. Tagadhatatlan, hogy jól hozza a szerepet, de nem váltja meg vele a világot. Szóval kicsit túlértékelik. A diáklány szerepében Shareeka Eppset köszönthetjük. Korához képest tényleg nagyon jól játszik és a szerepben is bőven megállja a helyét. Viszont ahogy említettem már az előbb egyikük sem váltja meg a világot.

Ahhoz, hogy a filmet ne csak lássuk, hanem nézzük is, kell egyfajta igényesség. Valljuk be, a cikkünk tárgya nem egy popcorn mozi. Bármennyire is jó a film, mégis vannak olyan hibái, amire nem tudunk csak úgy legyinteni. Még így is 8/10 összesítve. A filmet mindenképpen érdemes megnézni, csak rá kell készülni, hogy ez nem egy esti szórakoztató film.